5

A Bolyai János Matematikai Társulat elnökei


    1947-1948. Rédei László
    Rédei László
    Rédei László (Rákoskeresztúr, 1900. nov. 15. - Budapest, 1980. nov. 21.) matematikus, egyetemi tanár. 1922-ben a budapesti tudományegyetemen matematikai doktori oklevelet szerzett. 1925-től 1940-ig gimnáziumi tanár volt Budapesten, Miskolcon és Mezőtúron, közben az 1934-1935-ös tanévben Göttingenben folytatott tanulmányokat, mint Humboldt-ösztöndíjas. 1932-ben a debreceni tudományegyetemen magántanári képesítést szerzett. Középiskolai tanárságának ideje alatt is számos fontos cikket publikált, ennek alapján hívták meg 1940-ben a szegedi tudományegyetemre, ahol rövidesen egyetemi tanárrá nevezték ki. Először a geometriai, majd az algebra és számelméleti tanszéket vezette. 1967-től Budapesten az MTA Matematikai Kutatóintézetének Algebrai Osztályát vezette. Legjelentősebb eredményeit az algebra és a számelmélet területén, a véges Abel-csoportok elméletében érte el. 1949-től az MTA tagja.
    1949-1963. Alexits György Alexits György
    Alexits György (Budapest, 1899. jan. 5. - Budapest, 1978. okt. 14.) matematikus. Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen kezdte, innen a frontra vezényelték. Grazban fejezte be az egyetemet, itt doktorált matematikából. 1929-ben szerezte meg itthon is a matematika-fizika tanári oklevelet. 1943-ban a budapesti műegyetem magántanára. 1946-48 között közoktatásügyi államtitkár, 1948-49-ben a Tudományos Tanács főtitkára, 1949 decemberétől az újjászervezett MTA első főtitkára volt. 1948-1967-ig a Műegyetem III. sz. matematikai tanszékének vezetőjeként működött. 1967-től az MTA Matematikai Kutatóintézetének kutatója volt. Legfontosabb eredményeit az ortogonális függvénysorok és az approximációelmélet, valamint a görbeelmélet területén érte el. 1948-tól az MTA tagja.

    1963-1972. Hajós György
    Hajós György
    Hajós György (Budapest, 1912. febr. 21. - Budapest, 1972. márc. 17.) matematikus, egyetemi tanár.
    Tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. 1935-től a budapesti műegyetem tanársegédje, majd adjunktusa, 1949-től haláláig az ELTE geometriai tanszékének tanszékvezető tanára. Legfontosabb munkája Minkowski német matematikus sejtésének a bizonyítása, melyet csoportelméleti eszközökkel végzett el, (Minkowski-Hajós-tétel). Jelentős munkái voltak diszkrét geometriában, a gráfelméletben, a Bolyai-Lobacsevszkij geometriában és a numerikus analízisben is. Egész életében foglalkoztatta a négyszínsejtés bizonyítása. Tevékenyen részt vett a matematikai közéletben. 10 éven át az MTA Matematikai és Fizikai Tudományok Osztályának titkára, az Acta Mathematica Academiae Scientiarum Hungaricae főszerkesztője volt. Kétszeres Kossuth-díjas (1951, 1962), 1948-tól az MTA tagja.

    1972-1975 Fejes Tóth László
    Fejes Tóth László
    Fejes Tóth László (Szeged, 1915. márc. 12. - Budapest, 2005. márc. 17.) Matematikus, geométer. Fejér Lipótnál doktorált a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1941-ben a Kolozsvári Egyetemre került. Ott hallott először azokról a geometriai problémákról, melyek egész pályáját meghatározták. Később a budapesti Árpád Gimnázium majd 1949-től a Veszprémi Vegyipari Egyetem tanáraként szinte egymaga kidolgozta a "geometriai elrendezések" elméletét "a síkon, a gömbfelszínen és a térben". E művét több nyelvre is lefordították, mely világhírnevet szerzett Fejes Tóth Lászlónak. 1970-től 1983-ig ő vezette az MTA Matematikai Kutató Intézetét. Tehetséges tanítványok és kollégák generációit vezette be a diszkrét geometria rejtelmeibe. Kiválóan pingpongozott, teniszezett, szertornázott. Megkerülhetetlen, impozáns, teljes életművet hagyott maga után. 1957-ben Kossuth-díjat kapott, 1962-től az MTA tagja.

    1975-1976 Turán Pál
    Turán Pál
    Turán Pál (Budapest, 1910. aug. 18. - Budapest, 1976. szept. 26.) matematikus, egyetemi tanár. Gimnazistaként a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok feladatmegoldója. Egyetemistaként az Anonymus-csoport tagja. 1933-ban szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát a budapesti egyetemen. 1935-ben doktorált Fejér Lipótnál. 1938-tól helyettes tanárként alkalmazta a budapesti izraelita gimnázium. A háború alatt munkaszolgálatra vonultatták be. 1949-től haláláig az ELTE professzora. Több matematikai folyóirat szerkesztőbizottságában volt tag. Kidolgozta, majd széleskörűen alkalmazta a hatványösszegmódszert, amely számos eredményt adott az analitikus számelméletben és általában az analízisben. Elsőként alkalmazott valószínűségszámítási módszereket a számelméletben. Erdős Pál kutatótársa és jó barátja volt. Egyik fontos közös kutatási témájuk az approximációelmélet volt. Híres a Legendre-polinomokra vonatkozó Turán-féle egyenlőtlenség és sokat idézik a Turán-féle gráftételt is. 1948-tól az MTA tagja volt.

    1976-1980 Surányi János
    Surányi János
    Surányi János (Budapest, 1918. máj. 29. - Budapest, 2006. dec. 8.) matematikus, egyetemi tanár. A Szegedi Tudományegyetemen végezte tanulmányait. 1942 és 1945 között munkaszolgálatos volt. 1945 és 1948 között a Szegedi Tudományegyetemen tanított. 1948-tól 1951-ig a minisztériumban dolgozott, 1951-től 1988-ig pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ahol tíz évig volt tanszékvezető egyetemi tanár. Matematikai logikával, számelmélettel, kombinatorikával foglalkozott. Eredményeket ért el az eldöntésprobléma redukciójával kapcsolatban, a geometriai számelméletben, a számelmélet alaptételével kapcsolatban. Erdős Pállal közösen írt bevezető számelméleti könyve nagy hatással volt a magyar matematikusok nemzedékeire. Jelentős oktatási, didaktikai, tehetséggondozó tevékenységet is folytatott. 1947-ben Soós Paulával újraindította a Középiskolai Matematikai Lapokat, évtizedekig a Kürschák-verseny bizottságának elnöke volt, és része volt a Bolyai János Matematikai Társulat létrejöttében is.

    1980-1990 Császár Ákos Császár Ákos
    Császár Ákos (Budapest, 1924. február 26. - Budapest, 2017. december 14.) matematikus, egyetemi tanár. 1947-ben szerzett tanári diplomát a Pázmány Péter Egyetem matematika-fizika szakán. A BME-n és az ELTE-n oktatott, 1952-től az ELTE Analízis Tanszékének vezetője, 1957-től egyetemi tanár. A tanszéket hároméves megszakítással (1983-86) harmincöt éven keresztül vezette. 1996-ban professor emeritus címet kapott. Eközben 1955-től az MTA Matematikai Kutatóintézet munkatársa, majd 1970-től főmunkatársa volt. 1972 és 1991 között a topológiai osztály vezetője volt. 1966-ban a BJMT főtitkárává választották, mely tisztséget 14 éven át töltött be, ezután 1990-ig a Társulat elnöke, később tiszteletbeli elnöke. Kutatási területe a valós függvénytan és az általános topológia. Nevéhez fűződik a Császár-féle test megalkotása. A "big five"-nak nevezett öt magyar matematikus egyike. 1963-ban Kossuth-díjat kapott, 1970-től az MTA tagja.

    1990-1996 Hajnal András Hajnal András
    Hajnal András (Budapest, 1931. május 13. - Budapest, 2016. július 30.) matematikus, egyetemi tanár. 1953-ban szerzett tanári diplomát az ELTE matematika-fizika szakán, ezután a JATE Bolyai Intézetének aspiránsa volt Kalmár Lászlónál. 1956-ban az ELTE Analízis I. Tanszékén kezdett dolgozni, 1970-től 1996-ig az MTA Matematikai Kutatóintézetnél dolgozott: 1982-ig mint a halmazelméleti és matematikai logika osztály vezetője, 1982 és 1992 között az intézet igazgatója. Emellett folytatta oktatói munkáját is az ELTE-n. A Rutgers Egyetem professzora lett 1994-ben, mialatt a DIMACS intézet igazgatója is volt 1996-ig. 1980-1990 között a BJMT főtitkára, 1990-1996 között elnöke volt. 1996-ban tiszteletbeli elnök lett. Kutatási területei a halmazelmélet, a topológia és a kombinatorika. Első eredményeit az axiomatikus halmazelméletben érte el. Erdős Pál egyik legközelebbi munkatársa volt. Kidolgozták a kombinatorikus halmazelmélet alapjait. Jelentős eredménye Erdős Pál egyik sejtésének bebizonyítása Szemerédi Endrével. 1976-ban lett az MTA levelező, 1982-ben rendes tagja.

    1996-2005 Csiszár Imre
    Csiszár Imre
    Csiszár Imre (Miskolc, 1938. február 7. -) matematikus, egyetemi tanár. 1961-ben szerzett matematikus és tanári diplomát az ELTE-n Ezután az MTA Matematikai Kutatóintézetében kapott állást, ahol 1968-ban az információelméleti csoport (majd információelméleti osztály) vezetője lett. Az osztályt 2008-ig vezette, emellett az ELTE-n és a BME-n is oktatott. 2008-ban a BME-n professor emeritusi címet kapott. Számos külföldi intézményben volt vendégprofesszor. Kutatási területe az információelmélet, annak valószínűségszámítási és matematikai statisztikai alkalmazásai. A magyarországi információelméleti iskola egyik megalapítója. 2007-ben Széchenyi-díjat kapott. 1990-ben megválasztották az MTA levelező, 1995-ben pedig rendes tagjává. Az MTA Doktori Tanácsának tagja volt 1995-2000 között.

    2006- Katona Gyula
    Katona Gyula
    Katona Gyula (Budapest, 1941. március 16. -) matematikus. 1964-ben szerzett matematikus diplomát az ELTE Természettudományi Karán. Egyetemi doktori disszertációját 1968-ban védte meg. A diploma megszerzése után a Távközlési Kutatóintézet, 1966-tól pedig az MTA Matematikai Kutatóintézet munkatársa lett, 1996-2006 között igazgatója. Emellett 1964-től az ELTE-n is oktat. Számos külföldi intézményben volt vendégkutató, vendégprofesszor, szakfolyóiratok szerkesztőbizottságának tagja. Kutatási területe a kombinatorika, elsősorban extremális halmazrendszerek, emellett valószínűségszámítással, információelmélettel és számítástudományi kérdésekkel is foglalkozik. Híres eredménye a Kruskal-Katona tétel. 2005-ben Széchenyi-díjat kapott. 1995-ben választották meg az MTA levelező, 2001-ben rendes tagjává. Dolgozott az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsában. Tagja az Európai Tudományos Akadémiának és a Bolgár Tudományos Akadémiának.

Az információk és a képek a http://tudosnaptar.kfki.hu/historia illetve a https://hu.wikipedia.org oldalról származnak.